Ego, azaz én a szamár mindig elől ... Bárcsak megválthatnám/ A világot/ Vagy legalább megváltozhatnék/ Egy icipicikét/ Mer' amúgy világhíru vagyok/ Csak a világ nem tud róla/ Én sem arról vagyok híres, hogy azt csinálom, amit én akarok,/ de egyszer abból, amit kölcsön kaptam valamit úgyis visszaadok/ azt hiszik, hogy élek, / pedig csak lélegzem / azt hiszik, hogy szállok/ pedig csak elestem/ hogy megnyugszom / pedig csak felejtek / hogy ez az enyém / pedig csak felveszem azt, amit más elejtett / jó hogy nem tudják a nevem/ Két dolgot nem bírtam elviselni világ életemben/ Az egyik, ha egyedül vagyok, a másik ha van valaki velem./ Nekem nem lehet jó bárki/ Nekem nem jó semmi sem/ Nem érdekel, hogy mit beszél a sok felebarát/ Most búcsuzom, de ez nem viszlát!/ akkor kezdem el amikor más már befejezte/ nekem hajnal ami neki ugyancsak este/ akárhogy is van én már életemben/ annyiszor terveztem magamat másra/ magamnak nem nagyon feleltem meg/ neked jó leszek elszámolásra./ Az én miért térjen magához/ Vissza, ahol önmaga sincs?/ Csak rázom, csak rázom, csak rázom a ketrecet/ Nekem csak arra jó minden ám hogy az agyam/ Eltömjem és közben ne halljam saját magam/ Jelmezbe bújik az egyik énünk/ Azért, hogy vele ma másként éljünk./ Ronggyá rohadt az öltözékünk,/ Kilóg belőle a másik énünk./ Mint almában kukac, a fejemben jár/ Egy eltévedt gondolat, észt guberál./ Az érzést hívja, de az nem figyel,/ Majd elvisz a szél/ Majd minden eltunik, elvisz engem a szél/ Mindentől messze, a szívhez közel/ Csinálj csodát, én meg elhiszem/ Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog/ És megígérte Anyu is, hogy megkapod/ Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj/ Egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad/ Húsrágó, hídverő, ne sírj a versen/ Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem/ De mindegy most,/ Anélkül is lehet./ Hogy túlélek mindent,/ Ami velem ma itt lehet/ Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még/ Kút volt vödörrel, hosszú lánccal/ Leengedtem tiszta vízért/ Felhúztam tele hazugsággal/ Mindig jót akarok,/ De aztán valahogy különös alakot ölt a Jó./ Én nem akarok széttörni semmit/ Csak azt mondom, hogy olyan nincsen,/ Hogy mindig a jó ösvényt, hogy/ Rövid is meg biztonságos is, meg minden./ Inkább vesszek el ezerszer,/ Minthogy találjam meg százszor./ A megtalálni végleg,/ Az nagyon messze van../ Nagyon messze van a boldogságtól./ én ma már azt sem hiszem el amit/ látok a saját szememmel/ közhelyek annyiszor/ jönnek ki a számon/ mert mondanom kell akkor is/ ha a jó szót nem találom/ szaporodtam és közben sok állatot megettem/ nem nagyon csináltam mást egész életemben/ így állok majd ott a mennyország kapujába/ lécci ültess egy felhőre ne dobj le a sárba/ Úgy nézem az életemet/Hogy nem veszek lélegzetet/ meguntam félni kockacukor/ Mindenkinek köszönöm szépen, aki élni hagy/ Még egyszer mindenkinek köszi, aki engem életben hagy/ Eleget hallgattam olyat, aki tudta, hogy miről beszél,/ Csak azt nem, hogy kinek/ én eleget ráztam az öklöm/ Mit csináljak, ha nem megy?/ Meg ne kérdezd, hogy hogy vagyok,/ Tudod, hogy fogalmam sincsen,/ És, hogyha lenne, az sem segítene/ Sokat azt hiszem./ ahol élek én, az nem egy hely / hanem két hálátlan idézőjel / közé odaszorult tárgyi tévedés/ és ennyi az egész/ Nem vagyok a magam ura/ Rohanok ide-oda/ csak egy pillanat van/ És én ott ragadtam/ Abban a pillanatban./ Mire megtanultam a leckét/ Már új lecke van/ Mire elmentem a Holdra/ Már megjöttek onnan/ Mire találtam egy álmot/ Már a kirakatban állt/ Mire divatba jöttem volna/ Nekem már derogált/ Már elmúltam húsz/ Még nem vagyok negyven/ Tudom hogy kell győztesnek lenni/ De nincsen hozzá kedvem/ Mire volt végre egy csillag/ Már lehozta más/ Mire kiértem a hidra/ Már mindenki beugrált/ Tervezek, mindennap tervezek,/ És megtervezem a holnapi tervemet,/ És holnapután majd a tegnapelőtti/ Egy tervet kérek kölcsön és kezdem előlről./ Klassz, olyan klassz ez az egész/ Sajnos megint igazam van, ugyanúgy, mint azelőtt/ És keresem a kincset újra/ mindegyik kő alatt/ És mindig megtalálom/ és mindig elszalad/ ez a sorsom nekem is meg lett írva/ aki írta az az égbõl nézi/ ott az elsõ sorban ül és mégsem érti/ csak bámul rám és az a legfõbb gondja hogy a / popcornjához miért nincs cola/ azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni/ süket füllel könnyebb úszni/ de ha engem hallgatsz melléd úsznak/ a füleid nélkül is visszahúznak/ és marhára nem baj ha sosem bírtak/ akik azt se tudják hogyan hívnak/ aki megengedheti mind megengedi/ hát mondd meg nekem mi értelme van /a táncnak ha nem a szex meg a drogok/ ami igazán kell ez az a dolog/ ami eltüntet mint a szamarat a ködben/ aki valamit is akar az a jóbarátod/ aki megesküszik hogy jóbarát vagy/ pedig többnek tart mint egy jóbarátnak/ sokra képes aki szeret téged/ és hiába mondod hogy sosem kérted/ és hiába mondod hogy azt nem lehet/ és te hiába látod hogy szép az élet/ ha nem látja senki más cseszheted / vége...